Te is így tanultál biciklizni? – Emlékeink a régi időkből
Emlékszel még, amikor nem volt minden gyereknek saját biciklije, és a felnőttek bringáján tanultunk meg kerekezni? A mai világban talán veszélyesnek tűnik, de mi mégis felnőttünk. Nem voltak külön gyerekbiciklik, és nem zavart minket, hogy esések, sebek és horzsolások kísérték az utunkat. A könyökünk és térdünk gyakran sebes volt, de nem sírtunk emiatt. Ezek az emlékek ma is mosolyt csalnak az arcunkra.
A felnőttek biciklijén tanultunk meg kerekezni
A legtöbbünk a szüleink vagy nagyszüleink biciklijén tanult meg biciklizni, mert nem volt lehetőségünk külön gyerekbiciklit venni. „Mi még a felnőttek biciklijén tanultunk meg kerekezni, mert a szülők nem tudtak venni gyerekbicót, de ez senkit nem zavart.” A kihívások ellenére boldogan hajtottuk a biciklit, és a kisebb-nagyobb esések sem tántorítottak el minket.
Sebek és horzsolások, de nem panaszkodtunk
Egy-egy esés után talán fájt, de sosem panaszkodtunk. „Estünk keltünk, a könyököm és a térdem mindig sebes volt, de ezért nem jártunk sírni Anyuci szoknyájához.” A sebek és horzsolások mindennaposak voltak, de edzettek voltunk, és az élet ment tovább. A fájdalom nem tartott vissza minket attól, hogy újra és újra felpattanjunk a biciklire, és tovább élvezzük a szabadban töltött időt.
A fára mászás sem jelentett akadályt
A biciklizés mellett a fára mászás is mindennapos kaland volt. „Mi még fára is másztunk, én speciál akkorát estem a nagyapám szilvafájáról, hogy tényleg azt hittem eltört a lábam, de edzettek voltunk.” Az ilyen élmények tették különlegessé a gyerekkorunkat, és bár akkoriban talán nem gondoltuk volna, ezek az emlékek ma már nosztalgiával töltenek el minket.
Ha te is így tanultál biciklizni, és megvannak ezek az élmények, ne felejtsd el megosztani a gondolataidat és nyomj egy lájkot!
