Kiadó lakást keresett a férjem szeretője, de a következő találkájuk felejthetetlen lett – Történet egy magyar kisvárosból
Anna, egy sikeres ingatlanügynök élete látszólag tökéletes volt. A munkája virágzott, és annyi pénzt keresett, hogy olyan életet élhetett, amiről mindig is álmodott. De férje, Zoltán egyre távolabb került tőle. Hideg és közönyös lett, és Anna érezte, hogy valami nincs rendben. A világ azonban akkor omlott össze körülötte, amikor Zoltán szeretője, Karola felhívta őt, hogy lakást béreljen.
Reggeli csend
Anna a konyhában ült, gondosan készítve a reggelit magának és Zoltánnak.
A frissen főzött kávé illata betöltötte a konyhát, a serpenyőben sülő tojás halk sistergése pedig otthonos hangulatot adott a reggelnek.
Amikor a kész omlettet a tányérra csúsztatta, mellé pirítóst tett, remélve, hogy a megszokott rutin közelebb hozza őket egymáshoz.
„Gondolkodtál már a hétvégi programunkon? Elmehetnénk a városi galériába, vagy megnézhetnénk egy filmet. Mit szólsz?” – kérdezte kedvesen, próbálva áthidalni a kettőjük között tátongó szakadékot.
Zoltán alig emelte fel a fejét a telefonjáról, és csak egy közönyös morgással felelt:
„Majd meglátjuk.”
Anna csalódottságot érzett, de türelmes mosolyt erőltetett magára. Ez lett az új rutinjuk: ő próbált kapcsolatot teremteni, míg Zoltán láthatóan máshol járt gondolatban.
Amikor Anna magának is töltött egy csésze kávét, Zoltán telefonja újra felvillant. Anna szeme akaratlanul is a képernyőre tévedt, ahol egy ismeretlen név jelent meg: „Karola.” A név mellett egy női fotó volt látható.
Egy apró gyomorszorítást érzett, de gyorsan összeszedte magát.
„Ki az a Karola?” – kérdezte, próbálva lazának tűnni, miközben belül nyugtalanság marta.
Zoltán meg sem rezdült. Alig nézett fel, amikor válaszolt:
„Egy üzleti partner. Hétvégén találkozóm lesz vele, vidéken. Hétfőig nem leszek itthon.”
A férfi hangja olyan közönyös volt, mintha az időjárásról beszélne.
Anna mosolyt erőltetett magára, miközben szinte érezte, hogy a szíve összeszorul:
„Értem. Akkor jó utat kívánok” – mondta, miközben egy gyors puszit nyomott a férje arcára.
Ahogy Zoltán kilépett az ajtón, a csend leereszkedett a konyhára. Anna egy ideig csak állt, figyelte, ahogy a férje autója elhajt a kocsifelhajtóról. A reggeli melegsége egy pillanat alatt eltűnt, helyét bizonytalanság és aggodalom váltotta fel.
A találkozás
Anna igyekezett elhessegetni rossz érzéseit, és a nap feladataira koncentrálni. Egy ügyféllel találkozott, aki egy luxuslakást szeretett volna bérelni a hétvégére. Anna mindig is szenvedélyesen végezte a munkáját, de aznap reggel a „Karola” név ott motoszkált a fejében.
Amikor az ügyfél megérkezett, Anna gyomra görcsbe rándult. A nő ugyanaz volt, akit Zoltán telefonján látott – Karola.
Anna szíve hevesen vert, de arcán semmi sem látszott. Nyugodt és professzionális maradt, miközben bemutatkozott:
„Üdvözlöm, Karola! Én Anna vagyok. Nézzük meg együtt a lakást!”
Karola mosolya őszintének tűnt, fogalma sem volt róla, milyen vihart keltett a jelenléte. Anna végigvezette a nőt az apartmanon, miközben belül tomboltak az érzelmei.
„És miért bérel lakást a hétvégére?” – kérdezte Anna ártatlanul, remélve, hogy többet megtud.
Karola arca felderült:
„A barátommal töltjük itt a hétvégét. Végre lesz egy kis időnk kettesben.”
Anna szinte érezte, ahogy a szavai belé vágnak. Már nem voltak kétségei. Zoltán nem üzleti útra ment, hanem romantikus találkára Karolával.
A terv
Anna higgadtan végigcsinálta a találkozót, Karola pedig aláírta a bérleti szerződést. Mielőtt elment, Anna zsebre tette a lakás tartalék kulcsát. Egy terv kezdett körvonalazódni a fejében. Nem fogja szó nélkül hagyni Zoltán árulását.
Hazafelé menet Anna felhívta Zoltánt. Hangja édes volt, de belül forrt a haragtól.
„Drágám, jössz ma este haza?”
„Nem, már elindultam vidékre. Hétfőn találkozunk” – felelte Zoltán ridegen.
Anna alig tudta visszatartani a dühét, de tudta, hogy még nem jött el az ideje a konfrontációnak.
A találkozás éjszakája
Szombat este Anna és Karola párja megjelentek a bérelt lakásnál. Anna tartalék kulccsal nyitotta ki az ajtót, és halkan léptek be. A hálószobából nevetés és halk beszélgetés hallatszott.
Amikor beléptek, Zoltán és Karola megrökönyödve fordultak feléjük.
„Mi folyik itt?!” – ordította Karola párja.
Zoltán arca elsápadt, majd térdre rogyott Anna előtt:
„Nem akartam, hogy ez így történjen! Kérlek, bocsáss meg!”
Anna hidegen nézett le rá:
„Emlékszel a házassági szerződésünkre? Ahol kimondtuk, hogy hűtlenség esetén mindent elveszítesz?”
Zoltán arca még sápadtabb lett. Anna nem adott esélyt:
„A holmijaidat hétfőn kiküldöm neked. A válóperes papírokat is mellékelem. Vége.”
Anna higgadtan kisétált a lakásból, a magas sarkú cipője koppanása visszhangzott a csendes folyosón. Érezte, hogy győzött. Zoltán bánatában fuldokolhatott, de Anna erősebben állt a helyzet felett.
Az igazság győzött.
