Egyedülálló apa Down-szindrómás kisfiút fogadott örökbe, akit senki sem akart – Évek múlva ÉRKEZETT EGY LEVÉL:
Egy édesapa, aki tragikusan elvesztette családját, úgy döntött, hogy örökbe fogad egy Down-szindrómás kisfiút, akit senki sem akart. Évekkel később egy ügyvéd kereste meg egy hihetetlen hírrel: fia hatalmas örökséget kapott.
Takács Dávid gyásza és újrakezdése
Takács Dávid izgatottan járkált fel-alá a kórház várótermében. Testvére, János próbálta nyugtatni:
– Nyugodj meg, Dávid! Mások is szoktak gyereket vállalni! – mondta nevetve, próbálva oldani az idegességet.
– Tudom, János, de én egész életemben arra vágytam, hogy apa legyek – válaszolta Dávid izgatottan.
Az orvos megjelenése azonban mindent megváltoztatott. Komor arca, tétova mozdulatai egyértelművé tették, hogy rossz hírt hozott.
– Nagyon sajnálom – mondta csendesen az orvos. – Ritka szövődmény lépett fel a szülés során. Az ön felesége, Rita, és a kisbaba életüket vesztették.
Dávid hallotta a szavakat, de nem tudta feldolgozni a jelentésüket. Élete legboldogabb pillanata tragédiává változott. Testvére, János, szó nélkül ölelte át, és hazavitte Dávidot, aki összetört.
Az üres ház és a fájdalom
Pár nappal később, miután Rita és a gyermek eltemetésére sor került, Dávid egy üres házban találta magát. Éjjelente a felesége üres helyére nyúlt az ágyban, de csak hideg lepedőt érzett. Egyik éjjel a gyerekszobába ment, ahol a plafonra vetülő csillagfényes éjjeli lámpa világított. A szoba, amit feleségével együtt díszítettek fel, most rideg és csendes volt. Dávid leült a hintaszékbe, amit Rita választott, és sírni kezdett.
Egy gondolat azonban nem hagyta nyugodni: „Az ürességet nem lehet haraggal betölteni, csak szeretettel.” Nem tudta, honnan jutott eszébe ez az idézet, de érezte, hogy talán megmentheti az életét.
Egy döntés, ami mindent megváltoztatott
Dávid másnap felkereste a gyámhivatalt, és érdeklődött az örökbefogadás iránt. Az ügyintéző nő meglepődött.
– Nem szoktunk gyakran egyedülálló szülőknek gyereket adni – mondta. – Bár mostanában egyre gyakoribb az ilyen kérelem.
– Jól menő állásom van, és nagyon szeretnék egy gyermeket – válaszolta Dávid. – Feleségemmel mindig arról álmodoztunk, hogy szülők leszünk. Most szeretném valóra váltani ezt az álmot.
Az ügyintéző elővett egy aktát, tele színes címkékkel.
– Megfontolná egy különleges igényű gyermek örökbefogadását? – kérdezte.
Dávid bólintott.
– Minden gyerek különleges, és mindnek vannak szükségletei. A gyermeket nem mi választjuk, hanem Isten küldi hozzánk. Elfogadom, akinek rám van szüksége.
Találkozás Sámuellel
Az adminisztráció és számos interjú után Dávid végre értesítést kapott: gyermeke lesz.
– Egy kétéves kisfiúról van szó – mondta az ügyintéző. – Sámuelnek hívják. Három különböző nevelőcsaládnál élt már, de egyiknél sem maradt sokáig. Down-szindrómás.
– Hol van most? – kérdezte Dávid.
– Van néhány egészségügyi problémája, de egy gyermekorvos segíthet rajta – válaszolta az ügyintéző.
Amikor Dávid először meglátta Sámuelt, azonnal tudta, hogy ő az. A kisfiú félénken nézett rá, de ahogy érezte Dávid szeretetét, lassan kinyílt előtte. Dávid nem értette, hogy valaki hogyan utasíthatott el egy ilyen aranyos gyermeket.
Egy boldog család születése
Sámuelnek több időbe telt, hogy elérje a fejlődési mérföldköveket, de Dávid türelmes volt. A legjobb orvosokat és terápiát biztosította a fiúnak, és mindenben támogatta. Minden nap legszebb pillanata az volt, amikor óvodából hazaérve Sámuel kitárt karokkal szaladt hozzá. Dávid felkapta őt, és együtt nevettek.
– Rita – suttogta Dávid a felesége emlékének –, sikerült valóra váltanom az álmunkat. A szeretet töltötte be az űrt, amit te és a gyermekünk hagytatok magatok után.
Váratlan fordulat: 450 millió forintos örökség
Sámuel tizenkét éves lett, amikor Dávid egy váratlan telefonhívást kapott egy ügyvédtől.
– Takács Dávid? – kérdezte az ügyvéd. – Azért keresem, mert Sámuel születési szülei kapcsolatba léptek velem az örökbeadás előtt.
Dávid először elutasító volt.
– Nem érdekel – mondta. – Azok az emberek elhagyták a fiamat. Nem akarok hallani róluk.
– Kérem, Takács úr – folytatta az ügyvéd. – Ez a fiú jövőjéről szól.
Dávid végül beleegyezett, hogy találkozzanak. Az ügyvéd egy levelet adott át neki, amelyet Sámuel biológiai apja írt.
„Kedves Takács úr!
Ha ezt a levelet olvassa, végre békére leltem a feleségem mellett. Köszönöm, hogy szereti és gondoskodik a kisfiamról, Sámuelről.
Amikor Sámuel született, boldogan fogadtuk, noha tudtuk, hogy Down-szindrómás. Az orvosok azt mondták, hogy ez nem változtatja meg a szeretetünket iránta. De amikor Sámuel három hónapos volt, egy tragikus autóbalesetben a feleségem elhunyt, én pedig lebénultam.
Úgy éreztem, képtelen vagyok olyan apa lenni, amilyet Sámuel megérdemel. Ezért örökbe adtam, hogy jobb élete lehessen. Ön teljesítette ezt az álmomat.
A mellékelt dokumentumokban megtalálja Sámuel számára létrehozott alapítvány részleteit, amelyben 450 millió forintot helyeztem el, hogy biztosítsam a jövőjét. Kérem, mondja el neki, hogy mindig szerettük, és soha nem hagytuk el őt szívünk szerint.”
Dávid meghatottan olvasta a levelet, és megfogadta, hogy a pénzt Sámuel jövőjének biztosítására fordítja. Tudta, hogy Sámuel biológiai apja bölcs döntést hozott, amikor elrejtette a vagyonát, hogy fia valóban szeretetben nőhessen fel.
Tanulságok
- A szeretet betöltheti a legmélyebb fájdalom okozta űrt. Dávid a gyász helyett a szeretetet választotta, és ezzel nemcsak önmagát, hanem Sámuelt is megmentette.
- A szülők a legnehezebb döntéseket is meghozzák gyermekük érdekében. Sámuel biológiai apja tudta, hogy fiának szerető családra van szüksége, ezért lemondott róla.
Dávid és Sámuel története örökre emlékeztet minket arra, hogy a szeretet és az önzetlenség a legnagyobb ajándék, amit adhatunk.
