FELVÁGTUK A TORTÁT A BABAVÁRÓ BEJELENTŐ BULINKON, ÉS FEKETE VOLT – AZ ANYÓSOM GYÁSZFELHŐKBE ÖLTÖZVE ÁLLT A SAROKBAN ÉS SÍRT!”
A tortavágás pillanata életünk egyik legboldogabb eseménye kellett volna, hogy legyen. Mégis, amikor Anna és Péter felvágták a nemek szerinti bejelentő bulijuk tortáját, fekete piskótát találtak a rózsaszín vagy kék rétegek helyett. A döbbenet után végre megértették, miért tett az anyós, Zsuzsa, amit tett – bármilyen abszurd is volt…
Két év reménytelenség után végre boldogok voltunk.
Két év próbálkozás, számtalan orvosi vizsgálat és megszámlálhatatlan könny után végre úton volt a boldogságunk. Amikor megtudtuk, hogy gyermekünk lesz, úgy éreztük, a csillagok végre összehangolódtak, és most már tényleg egy új fejezet kezdődik az életünkben.
– Ez a mi pillanatunk, drágám – mondta Péter, a férjem. – Végre boldogok leszünk, és a családunk teljes lesz.
– Tudom – válaszoltam mosolyogva. – Alig várom, hogy ez a kicsi megérkezzen, és felforgassa az egész világunkat!
A bejelentés pillanatát különlegessé akartuk tenni. Úgy döntöttünk, hogy egy nagy nemek szerinti bejelentő buli a tökéletes választás. Meghívtuk mindkét családot, rendeltünk egy helyi cukrászdából egy tortát, és az ultrahang eredményeket Péter édesanyjára, Zsuzsára bíztuk.
– Ne aggódj semmi miatt, Anna – mondta Zsuzsa izgatottan. – Mindent elintézek. A tortát is megszervezem, és még egy különleges ajándékot is veszek az unokámnak. Remélem, kislány lesz! Mindig is lányunokára vágytam, akit el tudok kényeztetni.
Zsuzsa felajánlását boldogan fogadtuk, és örültünk, hogy részese akart lenni a nagy napnak.
„Ez a nap olyan lesz, mint egy álom!”
Az édesanyám segített előkészíteni mindent a nagy napra. Az étkezőasztalon ízlésesen elrendezett tálcák, rózsaszín és kék lufik mindenhol – a ház szinte Pinterest-álomként festett.
A helyiség közepén pedig ott állt a gyönyörű fehér torta, ami az este csúcspontját jelentette. Péter családja is megérkezett: unokatestvérek, testvérek, nagynénik – a ház megtelt élettel és izgalommal.
Zsuzsa fekete ruhában jelent meg. Ez furcsa volt, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Talán az eleganciát célozta meg – ki tudja?
A torta körül összegyűlve mindenki tele volt várakozással. A kamerák és telefonok készen álltak, hogy megörökítsék a nagy pillanatot. Péter szorosan átölelt.
– Készen állsz, szerelmem? – suttogta.
– Csináljuk! – nevettem fel.
„Három… kettő… egy!”
A kés könnyedén csúszott át a torta puha rétegein, de amikor kiemeltük az első szeletet, a levegő megfagyott.
A torta belseje fekete volt.
Nem kék. Nem rózsaszín. Csak… koromfekete.
A helyiség elcsendesedett.
Meglepődve néztem Péterre, aki ugyanolyan zavart volt, mint én. A vendégek zavarodott pillantásokat váltottak, nem tudták, hogy folytassák-e a videózást, vagy eltegyék a telefonjukat.
A tekintetem Zsuzsára esett. Hogyan nem vettem észre korábban? Teljesen feketébe öltözött: fekete ruha, fekete sál, fekete cipő. És most… sírt?
– Zsuzsa? – szólítottam meg, homlokomat ráncolva.
Könnyek gördültek végig az arcán, miközben egy zsebkendővel törölgette elkenődött sminkjét.
– Sajnálom – mondta remegő hangon. – Nem tudtam mást tenni.
„Miért rendeltél fekete tortát?”
Próbáltam nyugodt maradni, de a szívem majd’ kiugrott a helyéről. Péter is közbelépett:
– Anya, mi folyik itt?
Zsuzsa idegesen remegett.
– Nem a tortáról van szó! Hanem arról, amit tíz évvel ezelőtt mondtak nekem… nem kockáztathattam.
Péter türelme fogytán volt.
– Mégis miről beszélsz? – kérdezte ingerülten.
Zsuzsa mély lélegzetet vett, mintha egy régóta hordozott titkot készült volna kiadni.
– Tíz évvel ezelőtt elmentem egy jósnőhöz a testvéremmel. Azt mondta, ha az első unokám fiú lesz, az tönkreteszi a családodat, Péter, és halálos betegséget hoz rám.
A helyiségben mindenki felhördült.
Péter döbbenten meredt rá.
– Te elhitted ezt a képtelenséget? Tíz éven át?
Zsuzsa bólintott.
– Mindenki azt mondta, hogy a jósnő híres a városban! Mindig igaza volt!
Nem akartam hinni a fülemnek.
– Szóval ezért tetted tönkre a bejelentésünket? – kérdeztem döbbenten.
Zsuzsa lesütötte a szemét.
– Azt hittem, ha a torta fekete lesz… talán megváltoztathat valamit. Megállíthatja az átkot. Három babérlevelet is tettem a tortába.
„Ez most komoly?”
Péter dühösen felsóhajtott.
– Anya, komolyan mondom, te hagytad, hogy egy csaló irányítsa az életedet?
Ekkor Péter unokatestvére, Laura megszólalt, miközben a telefonját böngészte.
– Várjatok csak. Ez a jósnő… J. Kovács?
Zsuzsa felkapta a fejét.
– Igen, ő az!
Laura felemelte a telefonját.
– Akkor van egy hírem: évekkel ezelőtt lebukott. Az összes jóslata kitaláció volt, és pénzt csalt ki az emberekből. Teljesen hiteltelenítették.
Zsuzsa elnémult. Szeme tágra nyílt, keze remegett.
– Ez… nem lehet igaz – suttogta.
Péter odalépett hozzá, és szelíden megfogta a vállát.
– Anya, tönkretetted a napunkat, de most már legalább véget ér ez a rémálom.
„Végül mégis boldogságban zártuk a napot.”
Ahogy az este végéhez közeledtünk, Zsuzsa bocsánatot kért. Mindenki nevetni kezdett, amikor Péter megkérdezte:
– Szóval végül is fiú lesz?
Az este feszültsége elolvadt, és még a fekete tortát is megkóstoltuk. Bár nem így képzeltük el a napot, valahogy mégis tökéletesen emberi lett. A legfontosabb az volt, hogy együtt nevettünk, és boldogan vártuk gyermekünk érkezését.
