Féltékeny testvér tör össze egy magányos fiú álmait, mígnem egy idős férfi végső áldozata mindent megváltoztat – A nap története
Mikor odaadtam az öreg gitárom egy álmodozó fiúnak, nem gondoltam volna, hogy a múlt sebhelyeit szakítom fel. Hamarosan olyan döntés előtt találtam magam, ami mindkettőnk életét örökre megváltoztatta.
Minden este kiültem a tornácra a régi Gibson Les Paul gitárommal, ujjbegyeim könnyedén mozogtak a húrokon, életre keltve az emlékeket. Ez a gitár volt minden, ami megmaradt a zeneüzletemből, amely valaha az életem központja volt.
Mikor bezártam a boltot, úgy éreztem, magamból is elzártam egy darabot, és csak ez az öreg hangszer emlékeztetett arra, hogy egykor a zene mindent jelentett.
Egy este, miközben játszottam, észrevettem egy fiút, aki a kerítés mellett állt, és figyelte a gitárt. Körülbelül tizenegy éves lehetett, a tekintetében kíváncsiság keveredett bizonytalansággal.
Felismertem – Tomi, a szomszéd fiú. Gyakran láttam a ház körül vagy az idősebb bátyjával, Jánossal, aki szinte egyedül nevelte őt, de rideg szigorral.
Letettem a gitárt, és intettem neki, hogy jöjjön közelebb. Tétovázott, a saját háza felé pillantott, mielőtt lassan elindult volna felém. A szemei izgalommal telve meredtek a gitárra, mintha valami varázslatot látna.
– Szereted a zenét? – kérdeztem, a gitárra bökve.
– Igen… mindig is szerettem volna megtanulni – motyogta. – De János azt mondja, inkább a „valódi” dolgokra kéne koncentrálnom, nem ilyen zajokra.
– A zene nem zaj – feleltem. – Ez egy mód arra, hogy kiszabadulj a gondok közül, hogy megtaláld önmagad, még ha csak egy kis időre is.
A szeme hirtelen reménnyel telt meg.
– Ha komolyan gondolod – mondtam, és felé nyújtottam a gitárt –, kipróbálhatod. De meg kell dolgoznod érte.
Az arca felragyogott, bólintott, és óvatosan nyúlt a hangszerhez.
Minden este Tomi megjelent a tornácon, és együtt gyakoroltunk a naplementében. Bár bizonytalanul érintette a húrokat, az elhivatottság szikrája ott volt a szemeiben minden egyes új akkordnál. Láttam benne valamit, amit kevesekben: valódi tehetséget.
Egy délután aztán egy befőttes üveggel a kezében érkezett. Az üvegben aprópénz csörgött. Büszkén nyújtotta felém.
– Spórolok egy gitárra – mondta pirosló arccal. – Van egy tehetségkutató verseny egy hónap múlva. Ha lesz egy gitárom, gyakorolhatok, és talán játszhatnék ott.
A szívem összeszorult, miközben néztem, ahogy gondosan kiszámolja az aprót. Negyven dollárt gyűjtött össze, és azt mondta, folytatja a spórolást. Láttam a kitartást, amit a legtöbb ember sosem talál meg magában. Tudtam, mit kell tennem.
Megvásároltam neki egy szép gitárt – nem újat, de erőset és jól szólót. Mikor átnyújtottam, Tomi szemei elkerekedtek.
– Ez az enyém?
– A tiéd – bólintottam. – De nem ajándék. Elvárom, hogy gyakorolj és megmutasd a világnak, mit tudsz.
Tomi boldogan fogadta, és megígérte, hogy nem fog csalódást okozni. De néhány hét múlva minden megváltozott.
Egyik nap könnyek között érkezett.
– János… azt mondta, hagyjam abba. Azt mondta, nem a te álmaid kellenek nekem – zokogta.
Tudtam, hogy János szavai összetörték. Felajánlottam, hogy beszélünk vele együtt.
– Talán meghallgat – mondtam.
De János ridegen fogadott.
– Nem engedem, hogy a te meséid elvonják Tominak az eszét – mondta, és dühösen összetörte a gitárt.
Tomi lelkileg összetört. Napokig nem láttam őt. Végül elmentem hozzá, és egy halom törött gitárdarab között találtam.
– A dolgok néha összetörnek – mondtam. – De mi nem törhetünk össze velük. Gyere, megmutatok valamit.
Elővettem a saját régi Gibson Les Paulomat, és átnyújtottam neki.
– Ez most már a tiéd – mondtam. – Soha ne hagyd, hogy bárki elvegye az álmaidat.
A tehetségkutató verseny napján Tomi fellépett. A zenéje mély érzelmeket közvetített, és lenyűgözött mindenkit. A közönség hangosan ünnepelte, és Tomi megnyerte a versenyt. A díj egy zenei ösztöndíj volt.
Még János is bocsánatot kért tőle.
– Sajnálom, öcskös. Rosszul közelítettem meg a dolgokat – mondta, miközben szorosan megölelte Tomit.
Ahogy néztem, ahogy Tomi a díjat tartja, tudtam, hogy egy fényes jövő áll előtte – és örökre emlékezni fog arra, honnan indult.
..Ez a mű igaz események és személyek ihletésére készült, de fikcionalizálva lett kreatív célok érdekében. A nevek, karakterek és részletek megváltoztak a magánélet védelme és a történet gazdagítása érdekében. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel csupán a véletlen műve, és nem szándékos az író részéről.
