Évekkel szülei halála után egy kislány rájött, hogy az örökbefogadó anyja valójában a vér szerinti édesanyja – Megható történet
Karina az árvaházban nőtt fel szülei tragikus halála után, mígnem nyolcéves korában Betti és Sándor befogadták. Egy éjszaka azonban Karina egy veszekedés során hallott valamit, ami arra késztette, hogy kutakodjon. Ekkor talált egy régi fényképet, amely megváltoztatta az életét. Amikor szembesítette Bettit az igazsággal, az asszony elárulta a megrázó valóságot.
A rejtély nyomában
Karina idegesen túrta át Betti holmijait. Figyelmesen hallgatózott, hátha meghallja a nő lépteit, miközben keze gyorsan lapozott az iratok között. Valamiért úgy érezte, hogy a választ, amire szüksége van, itt találja meg, még akkor is, ha nem tudta pontosan, mit keres.
Betti és Sándor, az örökbefogadó szülei, általában kedvesek voltak hozzá, de Sándornak rossz természete volt. Karina úgy érezte, hogy a férfi csak Betti könyörgése miatt fogadta be.
Előző este azonban Karina hallotta, ahogy veszekedtek. Egy mondat különösen megmaradt benne: „Nem értem, miért mentél vissza érte.” Ezek a szavak azóta sem hagyták nyugodni.
Egy régi kép nyomában
Ahogy gyorsan kutatott, egy fénykép keltette fel a figyelmét. Az árvaházban egyszer kapott egy képet a szüleiről, és ez a fotó kísértetiesen hasonlított rá. A képen az ő szülei mosolyogtak, de mellettük ott volt Betti is. A dátum a kép sarkában jóval Karina születése előttre utalt.
„Hogy lehet ez? Betti ismerte a szüleimet?” – suttogta maga elé.
Az igazság keresése
„Karina!” – Betti hangja visszhangzott a házban. A lány annyira elmerült a fénykép nézegetésében, hogy észre sem vette, mikor érkezett meg az autóval.
Amikor Betti meglátta Karinát a fő hálószoba ajtajában, homlokát ráncolva kérdezte: „Mit csinálsz itt, kicsim?”
Karina felemelte a fényképet, és szigorúan nézett rá. „Mi ez? Miért vagy ezen a képen a szüleimmel? Ismerted őket? Ezért találtál rám az árvaházban?”
Betti elhallgatott, láthatóan kereste a szavakat, de Karina nem hagyta annyiban. „Kérlek, mondd el! Tudni akarom az igazat!” – könyörgött, miközben a könnyei végigfolytak az arcán.
A nagy vallomás
Betti végül mély levegőt vett, és azt mondta: „Rendben, kicsim, elmondom az igazat. Én ismertelek a szüleidet. Régóta barátok voltunk. És… én voltam az, aki megszülte a babájukat.”
„Babát? Mit értesz ezen?” – kérdezte Karina zavartan.
„Téged, kicsim. Én vagyok az édesanyád.”
Karina szeme elkerekedett, és nem tudott megszólalni. Betti elmagyarázta, hogy fiatal korában nem tudta volna egyedül felnevelni a lányát, ezért döntött úgy, hogy barátaira, Karina szüleire bízza.
„Akkor haltak meg a szüleim” – mondta halkan Karina, még mindig könnyeivel küzdve.
„Igen, és az szörnyű volt” – válaszolta Betti. „De nem tudtam hamarabb visszajönni érted. Nem voltam készen. Most azonban minden más.”
Új kezdet
Betti elmondta, hogy az évek során azért ment hozzá Sándorhoz, hogy biztos anyagi hátteret teremtsen, és visszajöhessen Karina életébe. De Sándor rideg hozzáállása miatt Betti úgy döntött, hogy új életet kezd.
Hónapok alatt mindent elrendeztek, és egy nap Betti és Karina új otthonba költöztek, maguk mögött hagyva Sándort. „Mostantól soha nem leszel egyedül” – mondta Betti, miközben szorosan átölelte a lányát.
A tanulság
Az örökbefogadás lehet egy helyes döntés. Betti úgy érezte, hogy a lánya boldogsága érdekében a legjobb döntést hozta meg.
Mindig védd meg a gyerekeidet. Betti felismerte, hogy Sándor nem megfelelő környezet Karina számára, és lépett a lánya érdekében
