Egy idős nő egyedül ünnepelte a karácsonyt, miután gyerekei megtudták, hogy takarítónő – Megható történet az újratalálkozásról
Amália gyerekei mindig túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy rendszeresen hívják őt, kivéve karácsonykor. De idén a fia, Mátyás megtudta, hogy édesanyja takarítónőként dolgozik, és ettől kezdve teljesen megszakította vele a kapcsolatot. Amália úgy gondolta, idén egyedül kell töltenie az ünnepeket, egészen addig, amíg valaki meg nem kopogtatta az ajtaját.
Amália erősen szorította a seprűt a kezében, de hirtelen abbahagyta a takarítást, amikor meglátta a férfit, aki belépett a bútorboltba, ahol dolgozott. A fia, Mátyás állt ott, tágra nyílt szemekkel és döbbent arccal. Amália elmosolyodott és elindult felé, de Mátyás hirtelen megfordult, és kirohant az üzletből.
Amália meglepődött a fia reakcióján. Mátyás mindig is anyás fiú volt, de ahogy a gyerekek felnőnek, a dolgok megváltoznak – gondolta. Úgy döntött, később megpróbál vele beszélni, és visszatért a munkájához.
Amália tíz évvel korábban veszítette el a férjét. Akkoriban Mátyás és a lánya, Mária javasolták, hogy adja el a nagy házat, és költözzön egy kisebb lakásba, amit könnyebb fenntartani. Az eladásból származó pénzt pedig arra kérték, hogy segítse őket vállalkozásaik elindításában.
A vállalkozások hamarosan sikeressé váltak, és a gyerekek annyira elfoglaltak lettek, hogy alig keresték édesanyjukat. Csak néha hívták fel, de a karácsony az mindig különleges alkalom volt, amikor összegyűlt a család.
Idén azonban Amália nyugdíja már nem volt elég, hogy fedezze a mindennapi kiadásait, és még ajándékokat is vásároljon a gyerekeknek és az unokáinak. Így 65 évesen munkát vállalt egy bútorboltban takarítóként. Nem volt nehéz munka, és még mindig elég fiatalnak érezte magát ahhoz, hogy dolgozzon. Az így keresett pénzből fizette a számláit, és megvette a karácsonyi ajándékokat minden családtagnak.
Mégsem szólt a gyerekeinek a munkájáról. Tartott attól, hogyan reagálnának. És Mátyás viselkedése láttán úgy tűnt, hogy helyesen döntött. Aznap este Amália megpróbálta felhívni a fiát, hogy elmagyarázza a helyzetet.
– Anya, most nem érek rá. Majd visszahívlak később – mondta Mátyás sietve.
– De, drágám, a mai napról szerettem volna beszélni— kezdte Amália.
– Viszlát, anya – szakította félbe a fia, és letette a telefont.
Amália nem értette, mi történhetett. Úgy érezte, hogy Mátyás reakciója eltúlzott volt. A takarítói munka becsületes kereset, és nincs benne semmi szégyellnivaló. Ezért úgy döntött, felhívja Máriát, hátha a lánya tud valamit Mátyás furcsa viselkedéséről.
– Anya, most nagyon elfoglalt vagyok. Majd hívlak később – mondta Mária, amikor felvette a telefont.
Amália szomorúan tette le a kagylót. – Nem számít. Karácsonykor úgyis találkozunk, és majd akkor mindent elmagyarázok – mondta magának, és folytatta az esti teendőit.
Ahogy közeledett a karácsony, egyre inkább aggódott. A gyerekek nem hívták vissza, és nem tudta, ki fogja idén vendégül látni a családot. Két nappal karácsony előtt találkozott a szomszédjával, Lorával, és megosztotta vele aggodalmait.
– Ne aggódj, Vica. Hamarosan hívni fognak – mondta Lora kedvesen, miután meghallgatta Amália történetét. A két nő Amália nappalijában ült, kávét kortyolgatva és süteményt majszolva.
– Nem értem, miért viselkednek így. Lehet, hogy idén nem hívnak meg. Mit fogok csinálni, ha egyedül kell töltenem a karácsonyt? – kérdezte Amália kétségbeesetten.
– Ha nem hívnak, gyere hozzám. Minden évben hatalmas ünnepség van nálunk – válaszolta Lora vigasztalóan.
Karácsony reggelén azonban még mindig nem kapott hívást a gyerekeitől. Amália könnyeivel küszködve készítette el a reggelijét, miközben a karácsonyfa alatt sorakozó ajándékokra nézett.
Hirtelen kopogást hallott az ajtón. – Biztosan Lora az. El kell fogadnom a meghívását – gondolta, és lassan az ajtóhoz ment.
De amikor kinyitotta, a gyerekei és unokái kiáltottak fel vidáman: – Meglepetés!
– Mi? Mit kerestek itt? – kérdezte Amália döbbenten, de azonnal elmosolyodott.
– Az egész napot itt töltjük veled, mama! – kiáltotta izgatottan Mária tízéves lánya, Éva, és egy hatalmas ajándékdobozt hozott be.
Amália szeme könnybe lábadt, amikor a család többi tagja is belépett a lakásba.
Mátyás utolsónak érkezett, és szorosan megölelte édesanyját. – Sajnálom, anya. Nem tudom, miért viselkedtem így, amikor megláttalak abban az üzletben.
– Akkor szégyelltél engem? – kérdezte Amália csendesen.
– Egy ideig azt hittem, igen. De rájöttem, hogy valójában magamat szégyelltem – vallotta be Mátyás.
Ekkor Mária is odalépett hozzájuk, és hozzátette: – Én is mérges voltam magamra. Anya, soha nem kellett volna, hogy dolgozz. Az a pénz, amit adtál nekünk, elég lenne, hogy kényelmes életet élj.
Amália megpróbálta megnyugtatni őket, de a gyerekek ragaszkodtak hozzá, hogy visszafizessék az adósságukat.
Ez a karácsony lett Amália életének legszebb ünnepe. A családja megértette a hibáit, és innentől kezdve soha nem hagyták figyelmen kívül.
Tanulságok:
A becsületes munka soha nem szégyen.
Ne feledkezzünk meg arról, mit tettek értünk a szüleink.
Ez a történet emlékeztet, hogy a szeretet és a család ereje mindig győzedelmeskedik. ❤️
