Az exem édesanyja meghívott az esküvőjére, de amikor odaértem, rájöttem, hogy az egész egy jól kitervelt csapda volt!
Három éve szakítottunk Balázzsal, de még mindig nem tudtam túltenni magam rajta. Öt év szerelem nem múlik el nyomtalanul egyik napról a másikra. A szakítása olyan volt, mint egy hideg zuhany. Nem adott magyarázatot, nem volt lezárás, csak csend és üresség.
És aztán ott volt ő. Erika. Az egyik barátnőm, aki nem sokkal a szakításunk után elkezdett találkozgatni Balázzsal. A közösségi médiában mindenhol ott voltak: közös fotók, boldog mosolyok, olyan feliratokkal, mint „Az igazi szerelem mindig utat talál” és „Életem legjobb döntése!”
Próbáltam kizárni őket az életemből. Töröltem Erikat a barátaim közül, nem követtem többé Balázst, de mégis mindig rábukkantam valamire. Egy kép, egy poszt, egy megjegyzés – mind újra megnyitotta azokat a sebeket, amiket Balázs hagyott.
Egy meglepő hívás
Aztán, egy hónappal ezelőtt, egy váratlan hívást kaptam. Balázs édesanyja, Liza volt az. Nem igazán kedveltük egymást. Mindig úgy éreztem, hogy méreget engem, és soha nem talál megfelelőnek.
A szakításunk után azt hittem, soha többé nem fogok hallani róla. De most ott volt a vonal másik végén, kedvesen és szokatlanul melegen szólított meg:
„Anna drágám, tudom, hogy furcsa ez a hívás, de van egy nagy kérésem hozzád.”
Liza elmondta, hogy újra férjhez megy, és azt szeretné, ha én tervezném meg az esküvői ruháját. Tudta, hogy azóta híres divattervező lettem, és azt mondta, hogy senki másra nem bízná a feladatot.
„Mindig csodáltam a munkádat, Anna,” – mondta meglepően őszintén. – „Bízom benned, és tudom, hogy te valami igazán különlegeset készítenél nekem.”
Elfogadni vagy elutasítani?
Nem tudtam, mit gondoljak. Egy részem azt súgta, hogy utasítsam vissza. Miért pont én? Miért most? De Liza szinte könyörgött. És talán a kíváncsiság, talán a Balázshoz való láthatatlan kötődés miatt végül igent mondtam.
A ruha tervezése
Hónapokig dolgoztam a ruhán. Egy elegáns, csipkés darabot készítettem, amely egyszerre volt klasszikus és modern. Liza minden részletbe belefolyt, és folyamatosan dicsérte a munkámat.
„Amikor Balázs apjával összeházasodtam, egy unalmas ruhát viseltem,” – mesélte. – „Most viszont valami álomszerűt szeretnék.”
A munkám során furcsa érzéseim voltak. Liza méretei pontosan megegyeztek az enyémmel, ami kicsit különös volt, de nem foglalkoztam vele.
Az esküvő napja
Az esküvő napján elvittem a ruhát a helyszínre, egy gyönyörű vidéki kúriába. A levegőben különös feszültség volt, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Beléptem a kúriába, és rögtön megpillantottam egy hatalmas transzparenst az oltárnál:
„Üdvözlünk Balázs és Anna esküvőjén!”
A nevemet látva megdermedtem. Nem értettem, mi történik.
A nagy vallomás
„Anna,” – szólalt meg egy ismerős hang mögöttem.
Megfordultam, és ott állt Balázs. Nem tudtam, mit mondjak.
„Mi folyik itt?” – kérdeztem remegő hangon.
„Kérlek, hadd magyarázzam el,” – mondta Balázs bűntudattal teli arccal.
Elmondta, hogy három évvel ezelőtt Erika manipulálta. Mutatott neki egy videót, amin azt mondtam, hogy nem akarok gyerekeket. Balázs hitt neki, és ezért szakított velem. De nem sokkal később Erika bevallotta, hogy a videó régi volt, és csak azért mutatta meg, mert el akart választani minket egymástól.
„Anna, ostoba voltam,” – mondta Balázs. – „Hagytam, hogy Erika hazugságai tönkretegyenek mindent. Sosem kellett volna elhagynom téged.”
Egy újrakezdés
Balázs letérdelt elém, és előhúzott egy gyűrűt.
„Anna, szeretlek. Kérlek, adj még egy esélyt. Legyél a feleségem!”
Mindenki minket nézett, és Liza boldogan mosolygott. Ő tervezte meg az egészet, hogy összehozzon minket.
Egy pillanatig haboztam. De végül a szívem győzött.
„Igen, Balázs.”
Az új élet kezdete
Az esküvői szertartás alatt újra éreztem azt a szeretetet és békét, amit elveszettnek hittem. Tudtam, hogy ez egy új fejezet kezdete, amit közösen írunk majd.
Aznap este, miközben a teraszon álltunk kéz a kézben, Balázs azt mondta:
„Többé nem fogok hibázni, Anna.”
És én tudtam, hogy ezúttal mindketten megteszünk mindent, hogy boldogok legyünk.
Ez a történet emlékeztet minket arra, hogy néha az élet legváratlanabb fordulatai hozzák el a legnagyobb boldogságot.
