Zsanett sosem gondolta volna, hogy a legnehezebb döntés, amit meg kell hoznia az életben, az lesz, hogy megvalósítsa-e nagymamája furcsa végakaratát: hogy egy fényes rózsaszín koporsóba helyezzék örök nyugalomra. De hogyan mondhatna nemet annak, aki mindenét feláldozta érte? Vajon képes lesz szembenézni a családdal szembeni kritikákkal is?
Zsanett, egy átlagos, de barátságos vonású fiatal nő, akinek mosolygó szeme és rendezett rövid haja mindenkit elbájol, mostanában sok időt tölt a kórházban. Nagymamája, Éva, az orvosok szerint az utolsó napjait éli súlyos betegségben. Mindig is különleges kapcsolatuk volt; Éva nevelte fel Zsanettet, amikor a szülei már nem tehették. Most, a halál küszöbén, Évának van egy utolsó kívánsága: fényes rózsaszín koporsóban szeretné, ha eltemetnék.
Zsanett számára ez a kérés furcsa, sőt szinte abszurd. De akkor eszébe jut a nagymamája meséi a fiatalságáról, amikor vidám táncpartikon és szüreti bálokon rózsaszín ruhákba öltözve ünnepeltek. Éva mindig is szeretett kitűnni, és úgy tűnik, még a halála után is szeretné továbbadni ezt az örökséget.
Zsanett: Nagyi, biztos vagy ebben? Tudod, hogy mit mondanak majd a többiek…
Éva: Drágám, egész életemben azt tettem, amit mások elvártak. Ez az én utolsó kívánságom. Legalább ezt hadd tegyem meg magamért.
Zsanett dilemmája egyre súlyosbodik. Bár szeretné teljesíteni nagymamája végső akaratát, nem biztos benne, hogy képes lesz szembenézni a család és a közösség ítéletével. Hogyan fogja kezelni a nagymamája furcsa döntését a többi hozzátartozó? Mit mondanak majd a falubeliek?
Nehéz szívvel próbálja eldönteni, hogy mit tegyen. Egy nap, miután meglátogatta Évát a kórházban, összeül a nagymama házánál a közeli családdal megbeszélni a temetés részleteit. András, Zsanett unokatestvére, szintén részt vesz a találkozón.
András: Tényleg komolyan gondolod, hogy rózsaszín koporsóban temessük el? A rokonok kiakadnak!
Zsanett: Tudom, de Nagyi sosem kérne ilyet, ha nem lenne fontos neki.
A találkozó végén András odalép Zsanetthez, hogy megossza a véleményét egy kávé mellett.
András: Tudom, mennyire nehéz ez neked, de segítek. Van egy régi barátom, aki temetkezési vállalkozó, beszélhetek vele. Ha ez teszi boldoggá Nagyit, itt az ideje, hogy összefogjunk, nem igaz?
Zsanett hálás András támogatásáért. Mulatságosnak tűnhet egy rózsaszín koporsó iránti kérés, mégis érzi, hogy ez megkönnyebbülést hozhat a nagymamájának. Aznap este átgondolva a helyzetet, úgy érzi, itt az idő, hogy ne csak a nagymamája kívánságát teljesítse, hanem megértse annak mélyebb jelentését is.
Egy nap váratlan látogató érkezik, aki új irányt ad a történet alakulásának. A kórházban egy idős asszony keresi meg Zsanettet, akiről kiderül, hogy Éva fiatalkori barátnője, Mária. Elmeséli, hogy fiatalon Éva volt az, aki mindenkit bátorított, hogy ne féljenek megmutatni egyéniségüket.
Mária: Éva mindig azt akarta, hogy merjetek önmagatok lenni. Ha a rózsaszín koporsó a módja annak, hogy ezt megmutassa utoljára, akkor büszke vagyok rá.
Zsanett ekkor érti meg igazán, hogy a nagymamája elképzelése sokkal többről szól, mint egy egyszerű utolsó kívánság teljesítése. Annak szimbóluma, hogy merje vállalni azt, amibe mások nem mertek belevágni.
Az események rohamosan alakulnak. A család, miután meghallgatták Zsanett és András érveit, a kezdeti ellenállás után ráébrednek, mennyire fontos Éva utolsó kívánsága. A temetkezési vállalkozó barát segítségével sikerül beszerezni a különleges koporsót. Az addig ellenségeskedő hozzátartozók végül együtt dolgoznak a terven.
A nap elérkezik és a koporsó fénye visszatükrözi a lenyugvó nap sugarait. A ceremónián mindenki átérzi a rózsaszín jelentőségét. Ahogy a koporsót elhelyezik, András egy különleges beszédet mond.
András: Nagyi azt kérte tőlünk, hogy merjük megmutatni, kik vagyunk igazán. Ez a koporsó talán különcnek tűnhet, de éppen ebben rejlik a bátorság, amit tanultunk tőle.
Zsanett belül mosolyog, mert tudja, a nagymamája végakarata beteljesült, és az utolsó üzenete tovább él mindannyiukban. Bár fájdalmas volt a búcsú, ráébred, hogy Éva nemcsak a hagyatékát, hanem a bátorság magját is elültette a szívükbe.
Ahogy a történek elcsendesedik, és Zsanett a sír mellett áll, hirtelen megérti: mindannyian saccolják a körülöttük lévők véleményét, pedig az igazi erény az, ha hűek vagyunk önmagunkhoz, még a legnehezebb időkben is.
És így a rózsaszín koporsó nemcsak a nagymama különleges kívánságának mementója marad, hanem emlékeztető arra, hogy merjünk igazán élni, ahogyan ő is tette.
