A fiam bemutatta a menyasszonyát – amint megláttam az arcát és meghallottam a nevét, azonnal hívtam a rendőrséget
Egy anya számára nincs fontosabb, mint a gyermeke boldogsága. Amikor Ádám, az én egyetlen fiam bejelentette, hogy megnősül, az öröm és izgalom vegyes érzései kavarogtak bennem. Alig vártam, hogy találkozzam azzal a nővel, aki elrabolta a fiam szívét. De amint megláttam őt, minden boldogságom elszállt. A felismerés villámcsapásként ért, és az ösztönöm nem hagyott nyugodni.
Az anyai kötelesség
Evangeline vagyok, 52 éves anya, aki csendes külvárosi házában él a férjemmel, Andrással. Már több mint 25 éve élünk boldog házasságban, és egyetlen fiunk, Ádám az életünk középpontja. Ő a mi mindenünk, aki nemcsak a családot, hanem az életünk értelmét is jelenti számunkra. Most 22 éves, az egyetemi tanulmányai végéhez közeledik, és már évek óta távol él tőlünk. Mégis, a kapcsolatunk mindig szoros maradt – vagy legalábbis eddig azt hittem.
Egy hétköznapi kedd este Andrással a nappaliban tévéztünk, amikor megszólalt a telefon. Ádám volt az.
– Anya, apa, nagy hírem van! – kezdte izgatottan. – Találkoztam valakivel. Dórának hívják, és ő egyszerűen csodálatos. Három hónapja randizunk, és… – itt egy pillanatra szünetet tartott. – Megkértem a kezét, és igent mondott!
A szavaira az első reakcióm a megdöbbenés volt. Három hónap után eljegyzés? Ez valahogy túl gyorsnak tűnt. Ádám még soha nem beszélt barátnőről, nem mutatott képeket, nem mesélt randevúkról – és most hirtelen menyasszonya van? Miután letettük a telefont, Andrással beszélgetni kezdtünk.
– Mit tudunk róla? – kérdeztem.
– Csak annyit, amennyit most elmondott – válaszolta a férjem. – Talán csak nagyon szerelmes. Tudod, milyen a fiatal szerelem.
Bár András próbált megnyugtatni, a nyugtalanság továbbra is bennem motoszkált. Másnap felhívtam Ádámot, hogy többet tudjak meg. De válaszai homályosak maradtak.
– Anya, ne aggódj! Majd meglátod, milyen csodálatos – mondta.
A találkozás napja
A hétvége gyorsan közeledett, és Andrással izgatottan készülődtünk a nagy találkozásra. Én finom ételeket készítettem, ő még a kertet is rendbe tette. Amikor megszólalt a csengő, izgatottan nyitottunk ajtót. Ott állt Ádám és Dóra. A lány csinos volt, szerény és kedves. De amint megláttam az arcát, megfagyott bennem a vér.
A felismerés
Néhány hónappal korábban Margit, egy régi barátnőm megmutatta egy csaló nő fotóját, aki az ő fiát is átverte. Ez a nő drága eljegyzési gyűrűt csalt ki tőle, majd esküvői költségekre hivatkozva nagy összeget kért, mielőtt nyomtalanul eltűnt. Amikor megláttam Dórát, azonnal felismertem az arcát.
A vacsora feszültsége
Nem akartam azonnal botrányt csinálni, így visszafogtam magam. A vacsora alatt figyeltem őt, és megpróbáltam rájönni, hogy tényleg ő-e az a nő. Közben titokban próbáltam előkeresni a fotót Margit üzeneteiből, de úgy tűnt, már töröltem.
András és én kettesben maradtunk a konyhában, és elmondtam neki a gyanúmat.
– Biztos vagy benne? – kérdezte. – Mi van, ha csak nagyon hasonlítanak?
– Én tudom, hogy ő az – válaszoltam határozottan.
A döntés
Amikor vacsora után egy üveg bort akartunk választani a pincéből, felajánlottam, hogy Dóra segítsen nekem. Amint beléptünk, gyorsan kiléptem és bezártam az ajtót. A kezem remegett, amikor Andrásnak szóltam, hogy hívja a rendőrséget.
Ádám felugrott az asztaltól.
– Anya, mit művelsz?! – kérdezte döbbenten.
– Ez a nő nem az, akinek mondja magát – válaszoltam. – Biztos vagyok benne, hogy ő az a csaló, akiről Margit mesélt.
Az igazság kiderül
Amikor a rendőrök megérkeztek, kiderült, hogy tévedtem. Dóra ártatlan volt. Elmagyarázta, hogy már többször összetévesztették ezzel a nővel, akit azóta letartóztattak. A rendőrök megerősítették a történetét, és mély szégyenérzet lett úrrá rajtam.
A bocsánatkérés és az újrakezdés
Dóra hihetetlenül jól kezelte a helyzetet. Bár nyilvánvalóan frusztrált volt, még viccelődött is:
– Legalább kiválasztottam egy jó bort!
Az este végére mindenki megnyugodott, és én bocsánatot kértem tőle és Ádámtól. Az eset tanulsága egyértelmű volt számomra: soha többé nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonnom.
A boldog vég
Idővel megismertem Dórát, és láttam, hogy valóban szereti Ádámot. Ő egy kedves, tehetséges nő, aki saját esküvői tortáját is maga készítette. Bár a történet eleinte keserves volt, mára egy olyan családi anekdotává vált, amelyet soha nem fogunk elfelejteni.
