A lány, aki szégyellte az apját
Egy szénbányász lánya nem akarja, hogy édesapja részt vegyen a ballagásán, mert útálja, hogy „koszos”. Apja azonban mégis elmegy, és amikor mikrofont kap a kezébe, valami olyat mond, amitől a lány elsírja magát, és megbán minden szót, amit mondott.
„Jó, majd visszahívlak… apa most érkezett,” tette le a telefont 18 éves Sára, amikor meghallotta, hogy apja, Péter, a szénbányász beáll a garázsba. Sára a távirányítóval kapcsolgatta a televízió csatornáit, csak hogy kerülje apja figyelmét. Nem akarta, hogy megkérdezze a közelgő ballagásáról, amit két nap múlva tartanak.
Sára nem akarta, hogy Péter ott legyen, mert szégyellte a megjelenését. Félt, hogy apja negatív figyelmet von maga után a „koszos” kinézete és a szén és izzadság szaga miatt…
„Hé, kincsem! Nézd, mit hoztam neked!” – mondta Péter boldogan, amikor belépett.
Sára meglepődött, de visszatartotta magát. Nem mintha nem szeretné a meglepetéseket, de utálta apja feketés arcát és kezét látni. Soha nem engedte meg neki, hogy hozzáérjen a dolgaihoz, nehogy bepiszkítsa őket.
Péter jól ismerte Sárát. Ezt már évek óta tette, mivel Ő volt az egyetlen szülője, miután elvesztették az anyját. Megértette a lányt és térhez hagyta, tiszteletben tartotta a határait. Letette a két csomagot az asztalra, mondván: „Kincsem, remélem tetszeni fog!”
Amint Péter eltűnt a szobából, Sára gyorsan kibontotta a dobozt, és egy gyönyörű ruhát talált benne. Elpirult az örömtől. Majd a másik dobozt is kinyitotta, amelyben egy elegáns öltöny volt.
„Köszönöm a ruhát, apa! De kinek lesz ez az öltöny?”
„Az nekem, kincsem! Jól kell kinéznem…végülis ez a te ballagásod!”
Sára bosszúsan összeszorította az ajkait. Dühösen a dobozt a sarokba dobta, és szigorú hangon így szólt: „Apa, nem akarom, hogy elgyere. Minden barátom és azok szülői ott lesznek. Nem akarom, hogy kinevessenek miattad, rendben??”
Péterre mély csend telepedett, miközben a fürdőszobából kilépett, és megtörölte az arcát. Sára szavai ügy hatottak rá, mint egy tégla zásó.
„Mit mondtál?”
„Apa, a barátaim apjai mind neves emberek. Mindannyian gazdagok, és úgy néznek ki, mint a hírességek. Nem akarom, hogy te ott állj közöttük, mint valami… mint egy kupac kosz… Apa, remélem megérted. Bármilyen jól is öltözöl, mindenki észreveszi, hogy te egy szénbányász vagy, ráadásul piszkosan. Nem akarom, hogy kinevessenek. Kérlek, ne gyere a ballagásomra.”
Péter nagyon bántotta ez, mivel nagyon várta az eseményt.
„De köszönöm a ruhát, nagyon tetszik!” Sára a szobájába ment, és becsapta az ajtót, hogy felpróbálja a ruhát, magára hagyva Pétert a több mint szívtöréssel.
Péter úgy gondolta, hogy Sára még túl fiatal ahhoz, hogy megértse az iránta érzett szeretetét. „Még mindig csak egy kislány!” nyugtatta meg sajgó szívét, és eldöntötte, hogy mégis elmegy a ballagásra, a könnyfakasztó meglepetéssel, amit már előre tervezett.
A ballagás napján, két nappal később…
„Drágám, legalább elvihetlek a suliba?” kérdezte Péter Sárát. Olyan szép volt, és nagyon büszke volt rá, hogy végre leérettségizett.
„Elvinni?? Nincs szükség, apa. A barátom, Dávid jön értem autóval. Nem akarom, hogy tönkremenjen a ruhám a te piszkos furgonodban.”
„Rendben! Szép napot, kicsim!”
„És apa, ne gyere, rendben?? Bízom benne, hogy nem fogsz. Szia… viszlát!”
Péter megvárta, amíg Sára elment, hogy gyorsan felöltözzön, és eljusson az eseményre.
„Hogy hagyhatnék ki egy ilyen fontos napot a lányom életében? Ott kell lennem!”
Néhány perccel később Péter megérkezett a helyszínre, és helyet foglalt a szülők részén. Vidáman éljenzett, amikor kiosztották a diplomákat. Alig várta, hogy Sárát lássa.
„Következőként felhívjuk Parker Sárát!” – jelentette be a házigazda.
Péter felrohant a színpadhoz a telefonjával, és elkezdett videózni, miközben Sára átvette a diplomáját. Nagyon boldog volt, de Sárát megdöbbentette, amikor meglátta az apját.
„Gratulálok, drágám!” – kiabált Péter a pódium alatt. „Nagyon büszke vagyok rád!”
Sára azonban nem mosolygott, és nem reagált. Inkább dühlötten tért vissza a barátaihoz. Alig várta, hogy a ceremónia véget érjen, hogy leordíthassa apját, amiért eljött.
Hirtelen meghallotta, hogy a házigazda megszólalt: „Mr. Péter, kérhetnénk önt a színpadra.”
Sára megdermedt, és nem értette, mi történik, amikor meglátta, hogy Péter a pódium felé sétál.
„Miért hívják fel apámat a színpadra? Ó, ne… mi történik itt?”
Péter boldogan felsétált a színpadra, és megkapta a mikrofont.
„Köszönöm, Mr. Lauránt! Jó estét, hölgyeim és uraim!” kezdte Péter. „Kérhetnék egy vetítést, kérem?!”
A közönséget és Sárát is megdöbbentette, amikor a teremben elsötétítettek, és a projektor működni kezdett. Péter egy szép videót készített képekkel, amelyeken õ és Sára szerepeltek, már kislánykorától kezdve a ballagásig. Egy nappal a ballagás előtt Péter találkozott az igazgatóval és a tantestület tagjaival, és elmondta nekik, hogy meg szeretné lepni a lányát. Így külön engedélyt kapott arra, hogy meglepetést szerezzen Sárának, amint megkapja a diplomáját.
„Nagyon szeretem a lányomat. Sára, nagyon büszke vagyok rád. Remélem, édesanyád is ugyanígy büszke lenne, ha ma itt lenne. Emma, ha bárhol is itt vagy, láthatod magad is! Azt mondtad, nem tudom majd egyedül felnevelni a lányunkat, de nincs más apuka ezen a földön, aki most büszkébb lehetne. Gratulálok, Sára… megcsináltuk!”
Sára teljesen elolvadt, amikor látta a videót. Odarohant az apjához, és mindenki állva tapsolt nekik. Megölelte Pétert, és sírva mondta: „Nagyon köszönöm, apa! Sajnálom.”
Péter letörölte a könnyeit, és a továbbiakban boldogan élvezte az estét. Hazafelé Sára felidézte, hogy Péter az édesanyjáról beszélt. A szavai aggasztották.
„Apa, miért mondtad, hogy anya büszke lenne, ha itt lenne a ballagáson? Régen meghalt, és hogyan lehetne itt, ha egyszer már elment?”
Péter Sárára nézett, majd felnevetett. „Az anyád nem halt meg, kincsem. Életben van, és itt él a városban!”
Sára teljesen megdöbbent, mert azt mondták neki, hogy az anyja meghalt. De ez hazugság volt, és Péter sosem akarta, hogy a lánya megtudja az igazságot, amíg felnőtt nem lesz.
„MI?? ANYA ÉLETBEN VAN? Apa, miért nem mondtad el?”
Péter rájött, hogy itt az ideje, hogy élete legnagyobb vallomását megtegye.
„Azért, mert anyád sosem akart téged. Azt mondta nekem, hogy az édesapád meghalt. Azt mondta, rajtam múli, hogy felnevellek-e, vagy otthagylak a menhelyen.”
Kiderült, hogy Péter és a felesége, Emma elváltak, amikor Sára még kicsi volt. Mielőtt továbbállna, Emma azt mondta Péternek, hogy a lányuk nem az õ gyermeke. Péter szíve megszakadt, de úgy döntött, hogy sajátjaként neveli fel a lányt.
„Nem tudtalak más gyermekének látni. Te voltál a világom, és ma is mindenem vagy” – sírt Péter.
Ezt hallva Sára apja karjaiba vetette magát, és a vállán sírt. „Nem te vagy az igazi apám??”
Péter visszaölelte. „Drágám, lehet, hogy nem én vagyok a biológiai apád, de nem szeretlek kevésbé emiatt. Felejtsd el, amit mondtam. Mindig AZ ÉN LÁNYOM leszel, bármi történjék is.”
„Sajnálom, apa. Szégyellem magam, amiért megbántottalak. Piszkosnak és büzösnek hívtalak, anélkül hogy tudtam volna az áldozataidról. Mi történt volna velem, ha nem állsz ki értem és nem nevelsz fel? Kérlek, bocsáss meg.”
Péter letörölte Sára könnyeit, majd hazafelé útközben meghívta az összes barátját és szomszédait, hogy ünnepeljék meg lánya ballagását.
Péter és Sára soha többé nem beszéltek a múltjukról. Meglepő módon, Sára már nem szégyellte az apját. Büszke volt rá, és rájött, hogy õ nem szégyen, hanem egy nagyszerű ember, aki szeretettel és gondoskodással nevelte fel, amikor az anyja elhagyta őt.
Tanulságok:
- Ne szégyelld azokat, akik az életüket neked szentelték. Sára mindig szégyellte apját, Pétert, és koszosnak, büzösnek gondolta a szénbánya miatt. Keveset tudott arról, milyen áldozatokkal járt az, hogy Péter felnevelte őt.
- Ne használd a nyelved éles súgát azokra a szülőkre, akik megtanítottak beszélni. Míg Péter izgatottan várta, hogy részt vehessen a lánya ballagásán, Sára keményen megkérte, hogy ne jöjjön el, mert félt, hogy az emberek a kinézete miatt kinevetik, és rá rossz fényt vetnek.
Oszd meg ezt a történetet a barátaiddal. Talán feldobja a napjukat, és inspirálja őket.
